|
|
|
ÁLLÁSPONTA lakhatáshoz való jog emberi jogi megközelítésbenA lakhatáshoz való jog tartalmi összetevőit tekintve általános definíció nem létezik, hiszen valahány ország törvénybe foglalta, annyiféle tartalommal töltötte meg. Szinonim fogalmakként szokás használni a lakáshoz való jog, megfelelő lakáshoz való emberi jog, megfelelő lakáshoz való jog, lakhatási jogok, otthonhoz való jog, szálláshoz való jog, jog a városhoz stb. fogalmakat is, bár a magyar terminológiában a lakhatáshoz való jog kifejezés látszik meghonosodni. Az ENSZ számtalan riportot, magyarázatot, ajánlást tett közzé ennek a jognak az értelmezése kapcsán, most ezeket alapul véve igyekszünk a lakhatáshoz való jog tartalmi összetevőit emberi jogi aspektusból meghatározni. A lakhatáshoz való jogot az emberi jogok második generációjába, a szociális jogok közé szokás sorolni. Nemzetközi szinten először az ENSZ Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában (1948) fogalmazták meg a megfelelő életszínvonalhoz való jog részeként, - de szoros összefüggésben van az emberi méltósághoz való joggal és a diszkrimináció tilalmával is -, majd idővel több más nemzetközi egyezménybe is bekerült. Ezek közül a legfontosabb az ENSZ Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya (1966), melynek 11. cikke kimondja, hogy "Az Egyezségokmányban részes államok elismerik mindenkinek a jogát önmaga és családja megfelelő életszínvonalára, ideértve a kellő táplálkozást, ruházkodást és lakást, valamint az életkörülmények állandó javulását." Az Egyezségokmányban részes államok - köztük hazánk is - kötelezettséget vállaltak arra, hogy a rendelkezésükre álló valamennyi erőforrás igénybevételével fokozatosan biztosítják az Egyezségokmányban elismert jogok teljes gyakorlását. Az Egyezségokmány 11. cikkében foglalt megfelelő lakáshoz való jog értelmezése céljából az ENSZ Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Bizottsága 1991-ben egy magyarázatot adott ki, melyben meghatározott néhány olyan lényeges kritériumot, melyet a Bizottság e jog részének tekint. A magyarázat szerint a megfelelő lakáshoz való jogot nem lehet olyan szűken értelmezni, hogy az pusztán egy fedelet jelent az ember feje felett, hanem inkább úgy kell tekinteni, mint jogot a békében, biztonságban és méltóságban való élethez. A magyarázat hét elemet sorol fel, amelyek biztosítása elengedhetetlen feltétele e jog teljes mértékű megvalósulásának. Ezek az alábbiak:
1995-ben az ENSZ Emberi Jogok Bizottságának különleges raportőre, Rajindar Sachar közzétett egy jelentést a gazdasági, szociális és kulturális jogok, ezen belül is a megfelelő lakáshoz való jog megvalósulásáról, melyben megfogalmazta, hogy a megfelelő lakáshoz való jog nem jelenti azt, hogy
Ezzel szemben a megfelelő lakáshoz való jogot úgy kell értelmezni, mint az állam kötelezettségét, hogy gondoskodjon a birtoklás zavartalanságáról, a lakásszektorban meglévő diszkrimináció megelőzéséről és csökkentéséről, a törvénytelen és tömeges kilakoltatások megelőzéséről, és a hajléktalanság kiküszöböléséről. Meghatározott esetekben az államnak közvetlen segítségnyújtási kötelezettsége is van, ideértve a lakás biztosítását a társadalom leginkább hátrányos helyzetben lévő csoportjai, mint pl. a hajléktalanok és a fogyatékosok számára, a természeti vagy ember okozta szerencsétlenségek érintettjeinek, illetőleg azoknak is, akik önmaguktól képtelenek megoldani lakhatási problémáikat. A lakhatáshoz való jog azt is jelenti, hogy a társadalom minden tagjának, beleértve a legszegényebbeket is joga van elvárni a kormányától azt, hogy legyen figyelemmel a lakásszükségleteire, és hozzon olyan alapvető intézkedéseket, amelyek a lakhatási körülményeik védelméhez és javulásához vezetnek. A dokumentumok azt is kiemelik, hogy a kilakoltatás emberi jogi szempontból összeegyeztethetetlen a lakhatáshoz való joggal. Magyarországon Az Utca Embere önkéntesekből álló szervezet többek közt azt a feladatot tűzte maga elé, hogy felhívja a figyelmet a lakhatáshoz való jog jelentőségére, hiszen az otthon megléte alapvető fontosságú az emberek jóléte, társas kapcsolatok létrehozása és fenntartása, az egészség megóvása, valamint a békében, biztonságban élés szempontjából. Az államnak törekednie kell arra, hogy - nemzetközi kötelezettségvállalásainak megfelelően - minden megfelelő eszközzel, valamennyi rendelkezésére álló erőforrás igénybevételével elősegítse az állampolgárok lakáshoz jutását. Célunk az, hogy tudatosítsuk az állampolgárokban és a politikusokban egyaránt, hogy a lakáshoz jutás nem luxus, és nem is lehet pusztán szerencse kérdése, hanem az államnak önként vállat kötelezettsége van arra vonatkozóan, hogy olyan intézkedéseket hozzon, melyekkel biztosítja valamennyi polgára számára a megfelelő lakáshoz való hozzájutást. dr. Bukta Annamária Felhasznált irodalom:
|
