Az Utca Embere állásfoglalása a koldulás kriminalizálásáról

2005. május

Előzmények:

Szeged, Kaposvár és Pécs után a Fővárosi Közgyűlés is tervezi a közterületi koldulás szabálysértéssé nyilvánítását. A Fővárosi Közgyűlés a közeljövőben fog szavazni arról a Szőke László, budapesti képviselő által kezdeményezett módosító indítványról, amely szerint "szabálysértési törvényben meg kell adni egy önkormányzatnak a lehetőséget, hogy területén vagy területe egy részén megtiltsa ... a legális koldulást." Mára a koldulás jól jövedelmező iparággá nőtte ki magát, amely eredeti funkciójától elszakadva, egy kiszolgáltatott réteg szolgáltatásait igénybe véve prosperál. A koldusmaffia létezik, még ha sokan nem is akarnak erről tudomást venni. A Magyar Demokrata Fórum javasolja ezért Bérkoldultatás törvényi tényállásának bevezetését a Büntetőtörvénykönyvbe, amely mint az emberi szabadságot és méltóságot súlyosan korlátozó bűncselekmény kerülne szabályozásra. A szabálysértési törvény módosítása lehetőséget adna arra, hogy az önkormányzat a város egyes, turisztikai szempontból jelentős részein megtiltsa a koldulást. ... A koldus kérdés megoldása a városkép és a turizmus szempontjából is elodázhatatlanná vált. Nyáron a koldulás már túllépi a tolerálható mértéket a fővárosban. Mára eljutottunk odáig, hogy Budapestről a turistáknak a koldusok és a hajléktalanok jutnak eszükbe."

Az Utca Embere állásfoglalása a koldulás kriminalizálásáról

A hajléktalanság a társadalmi kirekesztettség egyik formája. Az Utca Embere azért jött létre, hogy minden embernek lehetőséget biztosítson a hajléktalanság leküzdésében való részvételre. Az Utca Embere szolidaritást vállal a hajlék nélkül élő emberekkel és ellenez minden olyan intézkedést, amely a hajlék nélkül, a köztereken élő emberek jogait és életlehetőségeit még az eddigieknél is tovább szűkíti. A hajléktalanság önmagában a társadalmi kirekesztettség állapotát jelenti. A hajlék nélkül élő emberek életfeltételeinek törvényi nehezítése ezt a társadalmi kirekesztettséget erősíti, és szinte áthidalhatatlanná teszi az utcán élők és a társadalom közötti szakadékot.
A koldulás köztéri segítség-kérés. Sok utcán élő ember kényszerül koldulásra, vagyis arra, hogy a társadalom tagjainak támogatását kérje. A koldulás jelenségének tehát szerves része az, aki kér, és az, aki ad. A "koldulás" (más emberektől való támogatás/pénz kérése) sok hajléktalan embereknek a túlélést jelenti. A koldulás valójában semmi más, mint figyelemfelhívás a személyes és társadalmi támogatás hiányára. A koldulás kitiltása nem vezet a koldulást előidéző társadalmi problémák megoldásához, csupán látókörön kívül helyezi azokat és ezzel leveszi a felelősség érzetét a társadalom és annak egyes tagjai válláról.
A koldulás betiltása a szegénység elnémítása. Sok hajlék nélkül vagy szegénységben élő ember utolsó vagy egyetlen lehetősége, hogy túlélése egyik útjának a koldulást válassza. Az úgynevezett koldusmaffiára hivatkozva a büntető törvénykönyv hatálya alá helyezni a koldulást figyelmen kívül hagyja ezt a társadalmi valóságot. A koldulás betiltása a szegény emberek elnémításával egyenlő. A koldulás éppen annak a kifejezése, hogy valaki nem kap megfelelő támogatást az életben maradáshoz vagy alapvető szükségletei ellátásához sem a társadalomtól, sem családjától. Ha a különböző termékeket hirdető óriásplakátok hirdetik tulajdonosuk gazdagságát, miért ne "hirdethetnék" szegénységüket a koldulásra kényszerülő emberek szóban vagy írásban?
A városkép nem lehet fontosabb a városban élő embereknél. Noha a rendelet várhatóan a koldulást tiltaná és nem magát a kolduló embert, mégis úgy látjuk, hogy az azt alátámasztó érvek valójában nem a közterületen való támogatás/segítség kérését kívánják szankcionálni, hanem azokat az embereket, akik nem felelnek meg a társadalom vizuális elvárásainak. "A koldus kérdés megoldása a városkép és a turizmus szempontjából is elodázhatatlanná vált" - mondja Szőke László. A külsejükért és azért, amilyen hatást másokban kiváltanak, nem lehet embereket megbüntetni. Úgy gondoljuk, hogy a városkép védelme és a turisztikai szempontok a legkevésbé sem elegendőek arra, hogy a társadalom bizonyos csoportjait kizárják a közterekből, és ezzel megszüntessék a közterek egyik legfontosabb szerepét, azaz a "közt", a mindenkit reprezentáló funkcióját.
A köztér a társadalom tükre. A városi közterek az azokat teremtő és használó társadalom térbeli kivetítései: bennük tükröződik a városi társadalom sok- vagy egyszínűsége, e társadalom különböző - egymással konfliktusban álló, egymással versengő vagy egymás mellett békésen megélő - csoportjai, a benne meglévő egymás mellett létező és egymásnak feszülő értékrendek, és e társadalom sikerei és kudarcai. A köztér szerepe, hogy az igazságtalanságot és az egyenlőtlenséget ugyanúgy tükrözze, mint a demokratikus részvételt vagy az anyagi jólétet. A közterek nyitott, elfogadó és befogadó jellege tükrözi a társadalom nyitottságát, elfogadását és befogadását, a hajléktalanok és koldusok kizárása a közterekből a társadalom zártságát, közömbösségét és intoleranciáját jelzi.
A kirekesztés köztérből egyenlő a társadalmi kirekesztéssel. A köztér átalakítása semennyiben sem járul hozzá a társadalom igazságosabbá tételéhez. Az ilyen rendelkezések hatására a szegénységet és a koldulásra való igényt kitermelő társadalmi helyzet egyáltalán nem szűnik meg, csak kevésbé látszik. A helyzet még rosszabbá is válhat, hiszen az eddig koldulásra kényszerülő emberek a túlélés érdekében esetleg más, valóban illegális tevékenységet fognak folytatni. Törvényi erővel kirekeszteni a szegény, politikai súllyal és hatalommal nem rendelkező embereket a város központi tereiből valójában a társadalomból való kirekesztésüket jelenti. Ebből a szempontból egy ilyen rendelet nemcsak látszat-intézkedés, hiszen valós eredménye az lesz, hogy a közterek egy hamis - vagy inkább erőszakosan idealizált - képet tükröznek a budapesti társadalomról, miközben a szegénység és a hajléktalanság kérdése továbbra is megoldatlanul marad. Mindezek miatt az Utca Embere a koldulás bármely formájának további kriminalizálását teljesen elfogadhatatlannak tartja és felhív mindenkit, hogy csatlakozzon a tiltakozó akcióhoz.

Összefoglalva

• semmibe veszi a szegény, a politikai és civil részvételtől körülményeik miatt megfosztott emberek jogait
• csupán szegénységük miatt bünteti a szegény embereket
• ellehetetleníti a koldulásra kényszerülő emberek létfenntartását
• semmibe veszi azt az össztársadalmi érdeket, amely szerint a társadalom minden egyes tagja számára biztosítani kell a szociális biztonságot, az élet minimális feltételeit
• szélsőséges és önkényes módon rekeszt ki a közterekből bizonyos embercsoportokat.

Az Utca Embere szerint a rendelet elfogadásának megakadályozása erkölcsi kötelezettsége minden - hajlékkal rendelkező vagy nem rendelkező, kenyerét koldulással vagy mással kereső - állampolgárnak. Véleményünk szerint egy ilyen rendelet elfogadása mérföldkövet jelentene a társadalmi kirekesztés legalizálásában.

Részlet Andrew O'hagan: Tovább című írásából

Az Utca Embere csatlakozott a Magyar Szegénységellenes Hálózat nyílt leveléhez

A TASZ és a Hajléktalanok Jogvédő Fóruma az Alkotmány Bírósághoz fordult a koldus-rendeletek ügyében.