ÁLLÁSPONT

Vélemény: Módosított Európai Szociális Karta, 31. cikk, kormányelőterjesztés

Tisztelt Előterjesztő!

Az utca embere kampányában részt vevő aktivisták és a hozzájuk csatlakozott civilek szükségesnek érzik, hogy a Módosított Európai Szociális Kartával kapcsolatos kormányelőterjesztésnek a Karta 31. cikkét érintő javaslatáról az alábbi véleményüket fejtsék ki:

A Magyar Köztársaság Alkotmányának fájdalmas hiányossága, hogy a XII. fejezetben az alapvető jogok és kötelességek között nem tárgyalja a lakhatáshoz való jogot. Ismeretes, hogy az Alkotmánybíróság 42/2000. (XI.8.) határozatában részletes elemzését adta az Alkotmány 70/E. §-ban biztosított szociális biztonsághoz való jognak, és megállapította, hogy a szociális biztonsághoz való jogból konkrétan meghatározott részjogok így a "lakhatáshoz való jog" -, mint alkotmányos alapjogok nem vezethetők le. Megállapította azt is, hogy az Alkotmány e rendelkezéséből nem következik, hogy a lakáshoz jutás állami támogatására az állampolgároknak alanyi joga lenne, de az sem, hogy az állam a lakáscélú támogatásoknak meghatározott formáját és rendszerét köteles volna biztosítani. Az Alkotmánybíróság szerint az állam ellátási kötelezettsége a hajléktalanság esetén az emberi életet közvetlenül fenyegető veszélyhelyzetben kiterjed a szállás biztosítására is, ez azonban nem azonos a lakhatáshoz való jog megteremtésével.

A Módosított Európai Szociális Karta lakhatáshoz való jogot biztosító 31. cikke kapcsán a kormányelőterjesztésben kifejtett, fent említett AB határozatra történő utalást értelmezhetetlennek tartjuk. A 42/2000. (XI.8.) AB határozat ugyanis az Alkotmány 70/E. §-nak értelmezését adja, amely szakasz a szociális biztonsághoz való jogot mondja ki. A szociális biztonsághoz való jog azonban - és ezt éppen az említett AB határozat teszi világossá - még csak részben sem azonos a lakhatáshoz való joggal, amiről a Módosított Európai Szociális Karta 31. cikke szól. Éppen ezért értelmezhetetlennek tartjuk a lakhatáshoz való jog elismerésének megvalósíthatatlanságára vonatkozó érveknek a szociális biztonsághoz való joggal kapcsolatos AB határozat indoklására történő alapozását, mert ha az Alkotmánybíróság értelmezése szerint a szociális biztonsághoz való jog nem foglalja magában a lakhatáshoz való jogot, akkor a szociális biztonsághoz való jog tartalmára vonatkozó AB határozat megállapításai sem értelmezhetőek a lakhatáshoz való jog - mint önálló jog - elfogadhatóságának kérdésében.

A lakhatáshoz való jog elismerésének megvalósíthatatlanságára vonatkozó érvek tekintetében értelmezhetetlennek tartjuk az említett AB határozat indoklására való támaszkodást azért is, mert ugyanezen AB határozat kimondja az alábbi megállapításokat:

„Bár konkrét ellátás nyújtására vonatkozó alkotmányos alapjog az Alkotmány 70/E. §-ából nem következik, az államnak az általános ellátási kötelezettsége alapján törekednie kell a szociális biztonság lehető legteljesebb megvalósítására. Ezt nemzetközi kötelezettségvállalásai is előírják számára. (…) A szociális biztonság megvalósítására vonatkozó jogállami kötelezettséget határoz meg többek között az 1976. évi 9. törvényerejű rendelettel kihirdetett, az Egyesült Nemzetek Közgyűlése XXI. ülésszakán, 1966. december 16-án elfogadott Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya, melynek 9. Cikke előírja: "Az Egyezségokmányban részes államok elismerik, hogy mindenkinek joga van a szociális biztonságra, beleértve a társadalombiztosítást is." Ennél részletesebb rendelkezést tartalmaz a fenti Egyezségokmány 11. cikk 1. pontja, mely külön hangsúlyt helyez az életkörülmények javítása érdekében az egyes létfeltételek megteremtésére irányuló folyamatos tevőleges állami cselekvésre: "Az Egyezségokmányban részes államok elismerik mindenkinek a jogát önmaga és családja megfelelő életszínvonalára, ideértve a kellő táplálkozást, ruházkodást és lakást, valamint az életkörülmények állandó javulását. A részes államok megfelelő intézkedéseket hoznak e jog megvalósítása érdekében, (…)" Ehhez hasonló intézkedési kötelezettséget fogalmaz meg (sic!) a részes államok számára az Európai Szociális Karta kihirdetéséről szóló 1999. évi C. törvény 16. cikke, amely a család szociális, jogi és gazdasági védelmének széles körű megvalósítását írja elő: "A család mint a társadalom alapvető egysége, teljes körű fejlődéshez szükséges feltételek biztosítása érdekében a Szerződő Felek kötelezettséget vállalnak arra, hogy olyan intézkedésekkel támogatják a családi élet gazdasági, jogi és szociális védelmét mint például a szociális és családi juttatások, pénzügyi intézkedések, a családok lakhatásának biztosítása, a fiatal házasoknak nyújtott kedvezmények és egyéb megfelelő eszközök."

Az idézett Alkotmánybírósági határozat tehát nem azt mondja ki, hogy a lakhatáshoz való jog egy olyan jog, amely Magyarországon egyáltalán nem érvényesíthető, hanem azt, hogy ez a jog az Alkotmány 70/E. §-ból nem vezethető le. Az Alkotmánybíróság a határozat indoklásának végén felhívja a figyelmet arra, hogy a Magyar Köztársaság a lakhatást is érintő hatályos nemzetközi szerződésekkel rendelkezik, amelyekben elismert jogok biztosítása érdekében a kormányokat intézkedési kötelezettség terheli.

Mindezek alapján az a véleményünk, hogy a Módosított Európai Szociális Karta lakhatáshoz való jogot elismerő 31. cikkének el nem fogadásával a kormány nemcsak egy európai politikai akaratnak mond ellent, de nem vesz tudomást az állampolgárokat sújtó gazdasági és szociális problémák elmélyüléséről sem, melyek további súlyosbodását megakadályozni a legfontosabb kormányzati feladat. A társadalom gazdasági és szociális szempontból leginkább hátrányos körülmények között élő tagjai számára különösen fontos lenne, hogy személyes és szociális problémáik elmélyülése, a demokratikus, többségi társadalomtól való végleges leszakadásuk megelőzése érdekében a kormány tegyen lépéseket a lakhatáshoz való jog megvalósíthatóságáért. Ezért súlyos hibának tartjuk a 31. cikk el nem fogadására tett javaslatot, és felhívjuk a figyelmet arra, hogy "Az utca embere" kampány aktivistái aláírást gyűjtenek a lakhatáshoz való jog biztosításáról szóló törvény megalkotása érdekében, mely aláírásgyűjtő íveket el fogjuk juttatni a Magyar Országgyűlés elnökének.

Tisztelettel:
Nagy Nikoletta
Szabó Anita