Emberi jogokat a hajléktalanoknak!
A 13. kerületi koldus-kirekesztés kapcsán
„Kaposvár és Szeged után Budapest 13. kerületében is elfogadtak egy olyan önkormányzati rendeletet, amely kifejezetten az utcán kéregető hajléktalanok szem elől történő eltüntetésére irányul.
A kaposvári és a szegedi rendeletek koncepciója az volt, hogy a forgalmasabb, turisták által is gyakran látogatott belvárosi utcákat „megtisztítsák” a kéregetőktől. Az angyalföldi önkormányzat másfajta módszerhez folyamodott.”
A csütörtöki demonstráció elé.
Mióta Magyarországon társadalmi problémává nőtte ki magát a hajléktalanság, mindig is szociális kérdésként kezelték azt. A hajléktalanná vált emberek helyzetén menedékhelyek és népkonyhák, valamint különféle rehabilitációs programok segítségével igyekeztek segíteni. Az intézkedések csak a tüneteket voltak hivatottak kezelni, a hajléktalanná válás okaira azonban — bár számos kutatás mutatott már rá ezekre az okokra — nem kívánt kellő figyelmet fordítani egyetlen kormányzat sem. A megelőzésre kidolgozott stratégiával rendre adósak maradtak a döntéshozók, a hajléktalanok száma pedig az évek során egyre csak nőtt. Mára már mindenki számára világos, hogy a jelenlegi intézményrendszer csak tűzoltásra képes, de a jelenség hatékony kezelésére, a megoldásra nem.
A döntéshozók ezért új eszközökhöz folyamodtak. Kitalálták, hogy ha a szociális ellátórendszer útján nem tudják kezelni a hajléktalanságot, akkor rendészeti úton fogják kezelni azt. Kaposvár és Szeged után Budapest 13. kerületében is elfogadtak egy olyan önkormányzati rendeletet, amely kifejezetten az utcán kéregető hajléktalanok szem elől történő eltüntetésére irányul. A kaposvári és a szegedi rendeletek koncepciója az volt, hogy a forgalmasabb, turisták által is gyakran látogatott belvárosi utcákat „megtisztítsák” a kéregetőktől. Az angyalföldi önkormányzat másfajta módszerhez folyamodott: az önkormányzat tulajdonában álló összes közterületen június 1-je óta tilos kéregető, kolduló tevékenységet folytatni reggel 6 és este 10 óra között. Időkorlát nélkül tilos továbbá köztéren kempingezni vagy lakhelyet létesíteni.
Ezzel a rendelettel új fejezet nyílt az ún. koldusrendeletek történetében, ugyanis az eddigi gyakorlathoz képest nem csak a kéregetést tiltották meg, hanem a kéretlenül nyújtott szolgáltatások felkínálást is (pl. újságárulás, ablakpucolás, szórólapozás). Új elem a közterületen történő lakóhely-létesítés tilalma is, amely lehetetlenné teszi a hajléktalan emberek számára a kerületben való maradást, a koldulás tilalma pedig a megélhetéstől fosztja meg azokat, akiknek egyéb lehetőség híján ez az egyetlen esélye maradt létfenntartása biztosítására. A rendelet mindössze egy egyoldalú tiltást tartalmaz, de nem ad arra a kérdésre választ, hogy hová fogják kitoloncolni azokat a hajléktalanokat, akik eddig az önkormányzat közterületein laktak, illetőleg hogyan kívánják megoldani azoknak az embereknek az anyagi gondjait, akik eddig koldulásból voltak kénytelenek eltartani magukat. Felmerül ilyenkor az emberben a gondolat, hogy érdekelte-e egyáltalán az önkormányzatot ez a kérdés akkor, amikor megalkotta ezt a rendeletet...
Az önkormányzatoknak a hajléktalanok közigazgatási területükről történő eltüntetésére irányuló egyre agresszívebb szándéka először az idei önkormányzati választásokon induló szervezetek programjaiban jelent meg nagyon nyilvánvalóan. És nem csak az olyan futóbolondok programjában, mint pl. amilyen a Rendpárti Egyesület (akik a hajléktalanokat a kutyaszar eltakarításával azonos szintű közterületi problémaként kezelik), de Tarlós István és Demszky Gábor(sic!) főpolgármester-jelöltek is a hajléktalanok közterületről történő eltüntetésével kívánnak választóik szívéhez közelebb férkőzni. Demszky esetében különösen érdekes ez a pálfordulás, ugyanis — még jóval politikusi karrierének kezdete előtt — valamikor éppen a hajléktalanok helyzetét kutatta és kívánt rajtuk — akkor még szociális eszközökkel — segíteni. Várható tehát, hogy a fővárosi közgyűlés előtt tavaly megbukott, a koldusoknak a belváros területéről történő kitiltására tett indítványt — akármilyen vezetés is lesz az elkövetkező 4 évben a fővárosban — hamarosan át fogják préselni a közgyűlésen.
Úgy tűnik tehát, hogy ha népszerűségre lehet szert tenni egy olyan társadalmi csoport jogainak csorbításával, amelynek az érdekérvényesítő képessége egyébként is a nullával egyenlő, akkor politikusaink nem késlekednek félredobni emberi jogi és emberiességi — no ha már van ilyen — aggályaikat, és szemrebbenés nélkül tűzik zászlajukra az olyan — többek szerint a Holokauszttal párhuzamba vonható — intézkedések megtételét, mellyel egy jól körülhatárolható társadalmi csoportot intézményes úton rekesztenek ki a társadalom teljes jogú tagjai közül. Ez az irány pedig nem sok jóval biztatja a jövőre nézve azokat, akik a társadalom hátrányosabb helyzetben lévő rétegeihez tartoznak — leginkább pedig a legszegényebbekkel szemben mutatkozó politikai türelmetlenség jelének tekinthetjük azt. A jelenlegi politikai vezetők mintha nem lennének hajlandóak beismerni politikai programjaik kudarcát, és ezért ahhoz az eszközhöz folyamodnak, amelyhez általában minden fasizálódó rendszer szokott: bűnösöket kezd el keresni a rendszerben, akiket felelőssé tehet ezért a kudarcért.
A jelenség külön érdekessége, hogy jelenleg is az Alkotmánybíróság előtt van Béki Gabriella SZDSZ-es országgyűlési képviselő, valamint a Társaság a Szabadságjogokért beadványa, amelyben arra kérik az Alkotmánybíróságot, hogy állapítsa meg ezeknek az önkormányzati rendeleteknek az alkotmányellenességét, és semmisítse meg azokat. A beadványok szerint ezek az önkormányzati rendeletek sértik az érintettek általános cselekvési szabadságát, valamint emberi méltósághoz és szabad mozgáshoz való jogát. Amerikai szövetségi bíróságok hasonló, amerikai estek kapcsán a kommunikációhoz való jog sérelmét is kimondták (ugyanis a jelenség nem magyar unicum, sajnos hasonló törekvések tapasztalhatóak a „fejlett” országokban is). Úgy tűnik azonban, hogy mindezek az alkotmányossági aggályok nem nagyon érdeklik a politikusainkat, ők ugyanis arra hivatkoznak, hogy ezeket az intézkedéseket lakossági panaszok miatt hozták meg. Egyrészt örvendetes, hogy a helyi politikusok oly nagy igyekezettel kívánnak eleget tenni a lakosok óhajainak, és szívesen vennénk, ha más esetekben is hasonló buzgóságot tapasztalnánk; másrészt viszont aggasztó, hogy oly nehezen kiharcolt emberi jogainkat puszta népszerűség-hajhászásból vagy egyszerűen csak butaságból ennyire könnyen megsértik épp azok, akiket a védelmezésükkel bíztunk meg.
Az Utca Embere ezért tiltakozó megmozdulást szervez a 13. kerületi önkormányzat épülete elé szeptember 7-én 18-20 óra között. A Köztéri Közösségi Kempingezés elnevezésű rendezvényünkre várunk mindenkit, aki hozzánk hasonlóan igazságtalannak és felháborítónak tartja az önkormányzatoknak a hajléktalanokkal szemben hozott rendészeti intézkedéseit, és szeretne (t)enni emberei jogaink védelme érdekében. Jöjjön el mindenki, aki abszurdnak tartja azt, hogy rendőrért kelljen kiabálnia, ha egy hajléktalan ember segítséget kér tőle!
